Igen, a pokol, amiből tudom, hogy szabadulni kéne, de nem megy. Néha rövid időre erősnek érzem magam, de sosem tart sokáig.
Történetem talán születésemkor kezdődött. Nem voltam sosem magabiztos személyiség, de felnőtt koromra csak rosszabb lett. Bennem motoszkált az állandó kétely, vajon jól csinálom e amit rám bíztak.Egy elhibázott párkapcsolat és a munkámat nem becsülő munkahely csak még rosszabbá tette az életemet.
Örök fejfájással küzdöttem,amivel a fejfájás ambulancián csak annyi volt a válasz:” -Szedjek Frontint”
És szedtem rendületlenül. Talán csak annyi volt a jó hatása, hogy jobban aludtam, mint előtte.
A magánéleti és munkahelyi problémáim csak még rosszabbak lettek, amit nem csökkentett, hogy valahol belül tudtam, igen is értékes ember vagyok. Sajnos a politikai és főnöki popó nyalások hiánya, ami nem volt sose az én stílusom, csak még rosszabbá tette a mindennapjaimat.
Hát így kezdődött a lejtő. A többiről később.
Kinek milyen tapasztalata van ez irányban?
Legutóbbi hozzászólások